A tragikus repülőbaleset után – amiről legtöbben a hosszú ideig tartó szirénázás nyomán értesültünk – az életmentésre érkező tűzoltóság és mentők, elhagyták a baleset színhelyét. A köd és sötét miatt a műszaki mentés és a légügyi hatóság szemléje másnapra maradt. A Szigetszentmiklósi Rendőrkapitányság a baleset helyszínének biztosításához polgárőröket kért a tököli és a halásztelki polgárőrségtől. A kapitányság rendőrei a baleset közvetlen helyszínén, a polgárőrök az odavezető utaknál biztosították a terület zárását.
A kalandtúra
Esti tíz órakor készült elfoglalni őrhelyét a halásztelki csapat. A reggelig maradó polgárőröknek, és rendőröknek, a halásztelki alpolgármester, a polgárőrség elnöke és a közbiztonsággal foglalkozó bizottság elnöke készült forró kávéval, és üdítővel kedveskedni – amit aztán elfelejtettünk körbekínálni az embert próbáló események miatt. Ciki.
Tíz óra előtt néhány perccel indultunk, segítségünkre velünk jött egy – a polgárőr egyesületet rendszeresen támogató – vállalkozó, akinek összkerékhajtású terepjárójával biztonságosnak gondoltuk az utat. Az első meglepetések a baleset miatt ideiglenesen használható „vízmű út” eléréséig bekövetkeztek. Némely részen a személyautók „hasa” a sarat túrta. A kiépített út elérése után viszonylag normálisan haladtunk, ám az utat a köd és a sötét miatt eltévesztettük, és egy agyagos, feltúrt, „ragaszkodó” terület szépsége „rabul ejtette” kis csoportunkat. Szerencsére két autónk kijutott a szorult helyzetből, némi emberi erő segítségével – toltuk. Ekkorra már jól néztünk ki a cipőkre ragadt, és a kerekek által felcsapott agyagos sártól. Meglepetésünkre pont a terepjáró ásta el magát. A közel kéttonnás „erőgép” tengelyig süllyedt. A kocsit még nyolcan – rendőrök, polgárőrök – se tudtuk megmozdítani. A csapat nem adta fel! Ketten az egyik autóval bementek a városba, és végül találtak egy „szuperment”, aki a segítségünkre sietett – hatalmas erőgépével kihúzta az elakadt autót a sárból, miután joggal lebaltázott bennünket. Hajnali háromra „már haza is értünk”.
A csapatépítő tréningnek meglett az eredménye. Megtanultuk azt, hogy közösen sikerül, és egységben az erő. Halásztelken együtt dolgoztak, küzdöttek az elemekkel rendőrök, polgárőrök és a mi „szupermen”-ünk. Barátok, társak voltunk ezen az éjszakán.
Köszönöm Mindenkinek! – az éjszaka őrséget vállaló polgárőröknek, rendőreinknek, támogatóinknak, – és hogy végül jól végződött, az éjszaka, álmából felébresztett „szupermennek”, aki kihúzott bennünket – szó szerint – a slamasztikából.
Hogy miért nincsenek nevek a beszámolóban? – csak! Mert csapattá váltunk, és ott nem számít a név.






Nem kell álszentnek lenni …-nyugodtan ki lehet írni a neveket …Sőt ! Kell..
Ilyen esetben tapasztaltam többször is,igaz ,horgászat alkalmával, a mai modern divat-terepjárók igazi kemény helyzetben nem sokat érnek …
)))
)
Egyedüli hatékony jármű minden hasonlóan saras esetemben, a traktor volt
Megy az , tűzön vízen át !
Van is pár városunkban belőle
Tibi! Akkor jövőre beneveztek a Bamakóra is, ha már így összejött a csapat
Vizsga után bambizunk?
Sziasztok! A terepjárón nem terep, hanem téli gumi volt. Azt gyorsan eltömte az agyag, valamint nem volt látható, hogy a gréderezett út egyik szélén mostanában temettek be egy árkot, és ott még nem tömörödött a talaj. Valójában a terepjáró vette legjobban az akadályokat, csak a szerencsétlen véletlen…..
Kedves Karesz! A nevek említése mindig ellenérzést szül azokban, akik nem vettek, vagy vehettek részt a feladatban. Most két polgárőrt kértek, nem többet. Jelentkező volt sok, de figyelembe kellett venni, hogy lehetőleg másnap pihenni tudjanak. Így is az egyik polgárőrünk másnap dolgozott – szerencsére Halásztelken, így kisebb volt a veszély arra, hogy vezetés közben elalszik.
Ismét köszönöm mindenkinek, azoknak is, akik jelentkeztek, de nem tudtak részt venni a munkában!
köszönöm a szupermen-nek hogy kihúzott. /Nagyon kevés, vagy egyáltalán nem akartak segíteni azok akik megtehették volna.
Kérdés: ha ők lennének bármi olyan helyzetben, hogy kérnék a segítségünket – hogy esne ha nem érnénk oda időben?
Kedves Ninuka! a lényeg, hogy hazaértünk. Mekkora gáz lett volna, ha néhány napig bennünket kellett volna keresni – mint a legendás TSZ zárszámadáson:
Kovács elvtársat keressük, aki a szünet előtti felszólalásában a nyereségrészesedésünket kereste